Az együttes történetében voltak felvételekben gazdagabb időszakok. A Three imaginary boys -éra is ezek közé tartozik. Egy fiatal, ereje teljében lévő, bizonyítási vágytól fűtött banda vonult stúdióba, hogy az addig megírt dalok java részét fel is vegyék.
A korszak dalairól azonban még 2005 -ben a debut album érdekességekkel teletűzdelt kiadásával sem kaphattunk teljes képet. Az albumhoz és kislemezeihez rögzített körülbelül 30 dal közül jó néhánynak még a címe sem ismert.
Így nem tudjuk azt sem, hogy a koncerten 1977 -ben játszott 'Heroin face' -ből, vagy a demók közül megjelentetett 'The coctail party' -ból készült -e stúdiófelvétel.
Hivatalosan eddig meg nem erősített információként szereztem tudomást a (későbbi Cure hangzást előrevetítő) 'Winter' címéhez passzoló 'Spring', 'Summer' és 'Autumn' dalok létezéséről, de nem lepődnék meg, ha ezek a dalok valójában nem léteznek.
De vegyük szépen sorba a dalokat!
'Easy cure'
Az együttes korábbi nevéül is szolgáló dal eredendően Lol Tolhurst szerzeménye volt, amelynek szövegét
Robert lerövidítette és abból lett a 'Grinding halt'
Arról nincs információm, hogy az eredeti dal mennyiben hasonlít a 'Grinding halt' -hoz és hogy készült -e róla legalább egy band home demo verzió.
A korai koncert setlistek közül is jó néhány ismeretlen vagy hiányos, így az sem kizárt, hogy a dalt játszották élőben.
'I wish I was your mother'
A Staring at the sea videógyűjteményen helyett kapott a dal egy kézi kamerával rögzített felvétele.
A hangminőség sajnos csapnivaló.
'Cheap sex'
Úgy hírlik, hogy ez a 'So what?' egy korábbi verziója. Az, hogy miben különbözik (csak szöveg vagy a zene is?), sajnos nem ismeretes. Mint ahogy azt sem tudhatjuk, hogy demó készült -e a dalból, vagy esetleg koncerten játszották -e ezt a verziót.
'See the children'
Ha csak a szövegét nézzük, akkor azzal talán magyarázható, miért is nem került albumra a dal, amelyből a közönség csak egy relatíve korrekt minőségű demófelvételt ismerhet.
Meg nem erősített információk alapján máshol írták, hogy a dalt a CULT HERO projekt felvételei során stúdióban is rögzítették.
'I want to be old'
Szintén egy demó, amely akár még az albumon is helyet kaphatott volna, ha azt felveszik profi stúdiókörülmények között.
'I just need myself'
Az 1977 -es demo session harmadik érdekessége, amely hivatalosan csak egy későbbi (1978 -as PSL stúdióban rögzített demóként) látott napvilágot, de számos bootleg lemezen meghallgatható a korábbi változat is.
'Rebel rebel'
Sajnos ez erről a David bowie feldolgozásról már nem mondható el. Eddig legalábbis nem találkoztam a dalból készült demókkal (1977 / 1978) sem bootlegen, sem az interneten.
'I saw her standing there'
Mint ahogy ennek a Beatles feldolgozásnak a demója is ismeretlen a közönség előtt.
'Little girl'
A második SAV demóstúdiós session -ön rögzítették ezt a dalt 1977 -ben és eddig nem szivárgott ki.
'Heroin face'
Koncertverzióját a Concert / Curiosity című kazettáról, valamint a Three imaginary boys album 2005 -ös deluxe kiadásáról ismerhetjük. Stúdiófelvétele nem ismert.
(Megjegyzés: a koncertfelvételen nem Robert Smith énekel!)
'Smashed up'
Az együttes és Robert Smith bevallása szerint történetük talán legrosszabb demója, így túl sok esélye nincs annak, hogy hivatalosan is megjelentetik.
'The coctail party'
Szintén a 2005 -ös Three imaginary boys album deluxe kiadásáról megismert demó.
'Faded smiles' (aka 'I don't know')
A 2005 -ös hivatalos kiadást megelőzően már bootleg lemezekről ismerhettük ezt a TIB album sessionjén készült, de albumra végül nem került dalt.
'World war'
Ez a dal sem tartozik Robert Smith kedvencei közé, ettől függetlenül megjelentették, de a 2005 -ös TIB delux kiadásra is rákerült.
'Play with me'
A TIB album studio sessionjén rögzített, de csak a 2005 -ös újrakiadáson megjelentetett dal (out-take).
'Winter'
Szintén a TIB albumhoz rögzítették ezt a dalt. Dallamszerkezete, hangzása nyomokban a jóval későbbi Cure hangzásra is hajaz. A korszak egyik kiemelkedő darabja, amely nyugodtan felfért volna az albumra is, a zenekar potenciálját, a benne rejlő (és csak későbbi albumaikon bemutatott) mélység bizonyítékaként.
'Pillbox tales'
A dal eredeti verziója stúdiófelvételen eddig kiadatlan. Korai demóját megismerhette a közönség különféle bootlegekről, valamint a dal újraénekelt / újrakevert verziója 1986 -ban a Boys don't cry kislemezre, maxira is felkerült.
'Do the Hansa'
Az 1986 -os Boys don't cry maxiról ismert verzió szintén nem az eredetije a dalnak, hanem egy újraénekelt és újrakevert változata.
Albumon megjelent dalok eltérő változatai közül hivatalosan eddig kiadatlanok:
'Killing an arab (slow version)'
Bootlegről, internetről megismert lassú változat, amelyet 1977. novemberében rögzítettek a SAV demóstúdióban.
Válogatás LP -n (20 of an other kind) a 'Killing an arab' stúdiófelvételének egy másik mixe ugyan hivatalosan ki lett adva, de CD -n tudtommal nem adták ki azóta sem.
'Plastic passion'
A dal 1978 -as PSL stúdióban rögzített változatának zenéje reinkarnálódott az 1985 -ös 'A night like this' -ben. Ez a változat is fellelhető bootlegen illetve az interneten, de hivatalosan nem lett kiadva sajnos.
'Desperate journalist in ongoing meaningful review situation'
Ami tulajdonképpen a 'Grinding halt' más szövegű változata és egy BBC -s rádió session során rögzítették a Cure album egyik kritikájára reflektálva.
Állítólag létező dalok:
'Spring'
Ha valóban létezik, akkor egy koncepció részeként születhetett meg. Mintegy a Cure 'négy évszak' második darabjaként. hiteles információ nincs a dal létezéséről, úgyhogy simán lehet egy rajongó fantáziájának szüleménye is.
'Summer'
Mint ahogy ez is.
'Autumn'
Vagy ez.
Hamarosan megjelenik Lol Tolhurst könyve. Bízom benne, hogy a megírt és rögzített dalokkal kapcsolatos új információk is lesznek benne.
Összegzésként...
Three imaginary boys / Boys don't cry albumon illetve kislemezeken megjelent dalok (18):
10.15 Saturday night
Fire in Cairo
Killing an arab
Plastic passion
Three imaginary boys
Grinding halt
Object
Subway song
Meathook
It's not you
The weedy burton
Boys don't cry
Accuracy
Another day
Foxy lady
So what
Jumping someone else's train
I'm cold
Erről a 4 hivatalosan kiadott dalról tudjuk, hogy az album studio sessionjei során rögzítették:
Faded smiles
World war
Play with me
Winter
Nagy valószínűséggel ezen session-ök során rögzítették a csak 1986 -os újrakeverés után kiadott 2 dalt is:
Pill box tales
Do the Hansa
Ez így 24 ismert dalcím. Ha hihetünk annak, hogy 30+ dalt rögzítettek (bár pontos számot én még nem olvastam), akkor (legalább) 6 dal címe ismeretlen. Kiadásra így minimum 8 stúdiófelvétel vár ('Pill box tales' / 'Do the Hansa' eredetijei + a 6 további ismeretlen dal)
Lehet filózni azon, hogy a demók formájában megismert vagy koncerten játszott dalok közül ('I wish i was your mother' / 'Heroin face' / 'See the children' / 'I want to be old' / 'I just need myself' / 'The coctail party' )
melyeket rögzítették és hogy valóban létezik -e a 'Spring' / 'Summer' / 'Autumn', s azokat netán stúdióban is rögzítették -e.
Úgyhogy a kérdésekre adott hiteles forrásból származó válaszok után lehet tovább alakítani az 'egyenletet',
de erre még várni kell... tán az idők végezetéig.
Ha netán kihagytam valamit a felsorolásból és azt én észreveszem... vagy ha a Kedves Olvasó ki tudja egészíteni az általam leírtakat, akkor az összefoglaló updatelve lesz.
(Megjegyzés: a listából kimaradt néhány albumra felkerült dal különféle 'take' -je és nem tartalmazza egy-egy dal keverése során elkészült -a véglegestől eltérő mixeit).
További részleteket ITT olvashattok. http://thecure-collector.blogspot.com
2016. július 30., szombat
2016. július 18., hétfő
KIADATLAN DALOK (1. rész)
Ejj, ha egyszer beszabadulhatnék Robert Smith házába... oda, ahol a házi demóit, kiadatlan felvételeit tárolja!
Sóhajtanánk fel nyilván így nem kevesen ezen a planétán.
De ha a kiadók szalagtárába vetődhetnénk el valamilyen csoda folytán, ott is érne minket némi meglepetés.
Az eddig megjelentetett deluxe kiadások csak egy elég szűk keresztmetszetét adják annak, ami addig (és még vélhetően jó sokáig, vagy akár az idők végezetéig) ott hever(t) a klimatizált helyiségek polcain, állványain foszladozó karton vagy éppen masszív műanyag tokokban.
A soksávos szalagok... a sztereó 'végterméket' tartalmazó maszterek, DAT kazetták, netán különféle test acetate hanglemezek... na ezek azok a dolgok, amelyeknek puszta érintéséért sokan mit nem adnának... hát ha még hallhatnánk is őket (stúdiókörülmények között).
Ki ne próbálta volna már összegereblyézni hivatalos és nem hivatalos forrásokból a legteljesebb diszkográfiát, dallistát? Beleértve Robert vagy más zenekari tag házi demóit, a zenekari próbákon eljátszott dalkezdeményeket, stúdió demókat, profi hangstúdióban felvett nótákat, azok különböző take -jeit, mixeit, rövidített, hosszabbított remixeit, változatait.
Hosszú a sor és rengeteg dologról nem tudunk még.
Tudjuk például, hogy a Kiss me Kiss me Kiss me albumhoz végül felvett 25 dalt 40 demó közül választották ki... a Disintegration album felvételeit megelőző 'band rehearsal' (zenekari próba) illetve demó sessionjein szintén ezt megközelítő mennyiségű dalból meríthettek, míg végül azt a bizonyos 17 dalt rögzítették.
A Wish albumnál szintúgy 40 demó közül választották ki a végső 25 -öt.
A Kiss me stúdiófelvételei közül eleddig kiadatlan az 'Eyemou'... a Disintegration albumhoz felvett dalok mindegyike napvilágot látott... a Wish albumhoz készült felvételek közül elvileg kettő kiadatlan.
A Wild Mood Swings -hez 25 dalt vettek fel. Kérdés csupán az, hogy ebbe a huszonötbe beleértendő -e a David Bowie feldolgozás (Young americans) és a 'Dredd song'? Mert akkor még így is marad három kiadatlan dal, melyek egyike akár lehet a sokak szerint ekkorra datálható 'Patel shout' című instrumentális (?) szerzemény is.
Az 1996 -os albumot követően a Galore című kislemezgyűjtemény apropóján felvett új dalok közül hivatalosan egy kiadatlan dalról tudhatunk: a későbbi 'Spilt milk' alapjául szolgáló -és annál lényegesen játékosabb, vidámabb 'Ching chang chong' -ról is, amely esetében a dal után több helyen is olvasható 'ruff mix' meg hasonlók lényegében arra utalnak, hogy ez még csak egy 'durva mix' = 'rough mix'... magyarán még nem a véglegesre kevert verzió. (Nagyjából olyan, mint a Disintegration album deluxe kiadásán a 'Delirious night'... annak hangzása is hallhatóan nem az albuméhoz tendál.)
A Bloodflowers albumhoz végül kiválasztott 17 dalból csak 15 -öt rögzítettek, de instrumentális demók formájában megismerhettük a maradékot is. Nem egyértelmű azonban, hogy mely dalok maradtak le végül. A ködösítéshez hozzájárultak -akaratukon kívül- elég bennfentesnek avagy jól értesültnek mondható weboldalak, de maguk a rajongók is. Így terjedhetett el az a hiedelem is, hogy a 'Side by side' című dal tulajdonképpen a 'The loudest sound'... pedig nem. (Erre a 2008 utáni időszakból is van példa: az 'A christmas without you' nem egyenlő a 'Without you' című kislemez B-oldallal.)
Amit biztosan tudunk a Bloodflowers -hez felvett dalokról: a 'You are so happy (you could kill me)' biztosan közöttük van, mint ahogy a 'Spilt milk' és a 'Just say yes' is, amelyeket így-úgy le lehetett tölteni.
A Greatest Hits válogatáshoz is egyes információk szerint 5 dalt vettek fel, de mi csak hármat ismerünk.
A 2004 -es, sok kritikával illetett lemezről szerintem pont a legjobb dalokat hagyták le. Az 'A boy I never knew' -t, amelynél még tökéletesebbek a 'Please come home' és a 'Strum'.
A 2004 -es turnén használt instrumentális intro címe ismeretlen és remélhetőleg egy nap szintén megjelenik majd.
A legutolsó 4:13 Dream című (eredendően dupla CD -s megjelenésnek tervezett) albumhoz rögzítettek 33 dalt. Ebből végül csak 13 került fel a lemezre, másik 4 dal pedig a kislemezek B-oldalas dalaiként láttak napvilágot. A köztudatban keringő (eddig ismert) dalcímek: 'Lusting here in your mind'; 'A christmas without you'; valamint a 2004 -es selftitled (The Cure) albumhoz már rögzített, de az új albumhoz másodszor is felvett 'A boy I never knew' valamint 'Please come home'. (Az itt-ott hírbe hozott számcímek, mint amilyen a 'Spot marks the X' vagy a '16' vélhetően vagy mind kamu, vagy munkacímek csupán, mint amilyenek a 'Baby rag dog book' -It's over / 'Please project' -The only one / 'Don't say anything' -Freakshow voltak.)
A 2016 -os koncerteken játszott két 'új' dal nagy valószínűséggel amúgy pont a 4:13 Dream -hez íródtak, mostanra legfeljebb leporolták kissé, picit áthangszerelték, netán némileg módosult a dalszöveg is.
Nem lepődünk már meg egy-egy korábbi dal újrahasznosításán. Lásd: 'Plastic passion' egy korai, lassú demóverziójából lett végül az 'A night like this'... a 'Forever' -ből (a 'Three' és még) a 'Scream' (a 4:13 Dream -en)... az 1985 -re datált 'Sleep when I'm dead' 2008 -ban jelent meg... 'Ching chang chong' -ból lett a már említett 'Spilt milk' (én szeretem mindkét verziót, bár ez mellékes). De olvastam nem is oly rég arról is, hogy a 'There is no if...' (meg a 'Closedown' is?) 1983 -ból valók. Na, erre azért nem kötnék fogadást.
De azt például simán el tudom képzelni, hogy a 2016 -ban játszott 'It can never be the same' az a 'Christmas without you' átirata..
Hírbe hozott dalok, feldolgozások, Robert Smith szóló projektek szintén vannak. Anno szólt a fáma egy THE XX dal feldolgozásról (My heart skipped a beat), a Junkie XL -lel közös 'Perfect blue sky' egy Robert Smith remixéről (feltehetőleg inkább RS@home demo)... na, de mindezekről bővebben (és kronológiai sorrendben) következő bejegyzéseimben olvashattok részletesen is.
Addig is: hello goodbye!
Sóhajtanánk fel nyilván így nem kevesen ezen a planétán.
De ha a kiadók szalagtárába vetődhetnénk el valamilyen csoda folytán, ott is érne minket némi meglepetés.
Az eddig megjelentetett deluxe kiadások csak egy elég szűk keresztmetszetét adják annak, ami addig (és még vélhetően jó sokáig, vagy akár az idők végezetéig) ott hever(t) a klimatizált helyiségek polcain, állványain foszladozó karton vagy éppen masszív műanyag tokokban.
A soksávos szalagok... a sztereó 'végterméket' tartalmazó maszterek, DAT kazetták, netán különféle test acetate hanglemezek... na ezek azok a dolgok, amelyeknek puszta érintéséért sokan mit nem adnának... hát ha még hallhatnánk is őket (stúdiókörülmények között).
Ki ne próbálta volna már összegereblyézni hivatalos és nem hivatalos forrásokból a legteljesebb diszkográfiát, dallistát? Beleértve Robert vagy más zenekari tag házi demóit, a zenekari próbákon eljátszott dalkezdeményeket, stúdió demókat, profi hangstúdióban felvett nótákat, azok különböző take -jeit, mixeit, rövidített, hosszabbított remixeit, változatait.
Hosszú a sor és rengeteg dologról nem tudunk még.
Tudjuk például, hogy a Kiss me Kiss me Kiss me albumhoz végül felvett 25 dalt 40 demó közül választották ki... a Disintegration album felvételeit megelőző 'band rehearsal' (zenekari próba) illetve demó sessionjein szintén ezt megközelítő mennyiségű dalból meríthettek, míg végül azt a bizonyos 17 dalt rögzítették.
A Wish albumnál szintúgy 40 demó közül választották ki a végső 25 -öt.
A Kiss me stúdiófelvételei közül eleddig kiadatlan az 'Eyemou'... a Disintegration albumhoz felvett dalok mindegyike napvilágot látott... a Wish albumhoz készült felvételek közül elvileg kettő kiadatlan.
A Wild Mood Swings -hez 25 dalt vettek fel. Kérdés csupán az, hogy ebbe a huszonötbe beleértendő -e a David Bowie feldolgozás (Young americans) és a 'Dredd song'? Mert akkor még így is marad három kiadatlan dal, melyek egyike akár lehet a sokak szerint ekkorra datálható 'Patel shout' című instrumentális (?) szerzemény is.
Az 1996 -os albumot követően a Galore című kislemezgyűjtemény apropóján felvett új dalok közül hivatalosan egy kiadatlan dalról tudhatunk: a későbbi 'Spilt milk' alapjául szolgáló -és annál lényegesen játékosabb, vidámabb 'Ching chang chong' -ról is, amely esetében a dal után több helyen is olvasható 'ruff mix' meg hasonlók lényegében arra utalnak, hogy ez még csak egy 'durva mix' = 'rough mix'... magyarán még nem a véglegesre kevert verzió. (Nagyjából olyan, mint a Disintegration album deluxe kiadásán a 'Delirious night'... annak hangzása is hallhatóan nem az albuméhoz tendál.)
A Bloodflowers albumhoz végül kiválasztott 17 dalból csak 15 -öt rögzítettek, de instrumentális demók formájában megismerhettük a maradékot is. Nem egyértelmű azonban, hogy mely dalok maradtak le végül. A ködösítéshez hozzájárultak -akaratukon kívül- elég bennfentesnek avagy jól értesültnek mondható weboldalak, de maguk a rajongók is. Így terjedhetett el az a hiedelem is, hogy a 'Side by side' című dal tulajdonképpen a 'The loudest sound'... pedig nem. (Erre a 2008 utáni időszakból is van példa: az 'A christmas without you' nem egyenlő a 'Without you' című kislemez B-oldallal.)
Amit biztosan tudunk a Bloodflowers -hez felvett dalokról: a 'You are so happy (you could kill me)' biztosan közöttük van, mint ahogy a 'Spilt milk' és a 'Just say yes' is, amelyeket így-úgy le lehetett tölteni.
A Greatest Hits válogatáshoz is egyes információk szerint 5 dalt vettek fel, de mi csak hármat ismerünk.
A 2004 -es, sok kritikával illetett lemezről szerintem pont a legjobb dalokat hagyták le. Az 'A boy I never knew' -t, amelynél még tökéletesebbek a 'Please come home' és a 'Strum'.
A 2004 -es turnén használt instrumentális intro címe ismeretlen és remélhetőleg egy nap szintén megjelenik majd.
A legutolsó 4:13 Dream című (eredendően dupla CD -s megjelenésnek tervezett) albumhoz rögzítettek 33 dalt. Ebből végül csak 13 került fel a lemezre, másik 4 dal pedig a kislemezek B-oldalas dalaiként láttak napvilágot. A köztudatban keringő (eddig ismert) dalcímek: 'Lusting here in your mind'; 'A christmas without you'; valamint a 2004 -es selftitled (The Cure) albumhoz már rögzített, de az új albumhoz másodszor is felvett 'A boy I never knew' valamint 'Please come home'. (Az itt-ott hírbe hozott számcímek, mint amilyen a 'Spot marks the X' vagy a '16' vélhetően vagy mind kamu, vagy munkacímek csupán, mint amilyenek a 'Baby rag dog book' -It's over / 'Please project' -The only one / 'Don't say anything' -Freakshow voltak.)
A 2016 -os koncerteken játszott két 'új' dal nagy valószínűséggel amúgy pont a 4:13 Dream -hez íródtak, mostanra legfeljebb leporolták kissé, picit áthangszerelték, netán némileg módosult a dalszöveg is.
Nem lepődünk már meg egy-egy korábbi dal újrahasznosításán. Lásd: 'Plastic passion' egy korai, lassú demóverziójából lett végül az 'A night like this'... a 'Forever' -ből (a 'Three' és még) a 'Scream' (a 4:13 Dream -en)... az 1985 -re datált 'Sleep when I'm dead' 2008 -ban jelent meg... 'Ching chang chong' -ból lett a már említett 'Spilt milk' (én szeretem mindkét verziót, bár ez mellékes). De olvastam nem is oly rég arról is, hogy a 'There is no if...' (meg a 'Closedown' is?) 1983 -ból valók. Na, erre azért nem kötnék fogadást.
De azt például simán el tudom képzelni, hogy a 2016 -ban játszott 'It can never be the same' az a 'Christmas without you' átirata..
Hírbe hozott dalok, feldolgozások, Robert Smith szóló projektek szintén vannak. Anno szólt a fáma egy THE XX dal feldolgozásról (My heart skipped a beat), a Junkie XL -lel közös 'Perfect blue sky' egy Robert Smith remixéről (feltehetőleg inkább RS@home demo)... na, de mindezekről bővebben (és kronológiai sorrendben) következő bejegyzéseimben olvashattok részletesen is.
Addig is: hello goodbye!
2016. július 9., szombat
Tervek és hazugságok
Szerintem nem én vagyok az egyedüli személy, aki lassanként már egy szavát sem hiszi el Robert Smith -nek.
Nem vállalkozom a megvalósulatlan vagy bizonytalan ideig még biztosan jegelt, de már évekkel ezelőtt belengetett projektek felsorolására. Inkább azon morfondírozok itt első bejegyzésemben, hogy vajon mi lehet a menetrend.
Egy biztos: hiába mondta Robert, hogy addig fog a színpadon zenélni, amíg jól érzi ott magát (ha nem is szó szerint így fogalmazott), majd pár évvel ezelőtt azt, hogy közel van már 'nyugdíjba vonulásának', a Cure végének napja, azért csak letolnak egy giga amerikai, európai turnét néhány ausztráliai dátummal megspékelve.
Az átlag rajongó arra spekulált, hogy ha már turné, akkor lesz új lemez is. Elvégre a 2009 óta többször is beígért 4:13 Dream folytatás elvileg már elkészült (egy párszor LOL! Köszönhetően az újrakeverésnek, hangszersávok, vokálsávok ki tudja hányszori újrafelvételének köszönhetően). Legutóbb 2014 áprilisi tréfájaként írt erről egy hosszabb litániát a hivatalos Cure oldalon. Mi meg jól beszoptuk... megint.
Reménykedtünk, hogy az új felállással új anyag is készül. (Az idei koncerteken elsütött 2 'új' szám hallhatóan inkább még a 4:13 Dream idejéből lett kissé leporolva, és hát valljuk meg, nem túl erős dalok... még egy halovány B-oldal szintjét is csak alulról karistolják.)
De ha már új album nincs, akkor a 2005 óta húzódó és 2010 -ben a Disintegration album újrakiadásával megszakadt deluxe szériát folytathatná.
2012 nagyszerű időpont lett volna a sokak által várt Wish remasterre. 2016 -ot írunk és sehol a Wild Mood Swing album ritkaságokkal feltuningolt verziója. Pedig kiadatlan dal van bőven... ha csak a stúdióban rögzítettekre gondolunk, akkor is. Ha a demókat, lemezre végül nem rögzített dalkezdeményeket, 'home demókat' nézzük, akkor még több. (Megjegyzem: későbbi bejegyzéseimben ezekkel is foglalkozni szeretnék.)
Szóba került egy újabb trilógia-koncert is.
És itt szeretném összekapcsolni az esetleges újabb Trylogy -t a deluxe kiadásokkal, illetve az azokról eddig is lemaradt dalok egy részével.
A következő 'szentháromság' koncert gyanánt emlegetett The Top - The head on the door - Kiss me Kiss me Kiss me szerintem tökéletes apropó lehetne a Kiss me (×3) deluxe kiadásáról (többek között) hiányolt 'Eyemou' című szerzemény kiadására. Én -ha Robert Smith fejével próbálnék meg gondolkodni, tuti, hogy azért hagytam volna le ezt a régóta várt koncertintróként használt 'dalt', hogy majd egy -a Kiss me albumot teljes egészében élőben prezentáló koncertről készült videóanyag elejére odabiggyeszthessem. Ugyebár nem csak audióról beszélünk, hisz az 'Eyemou' is lényegében egy film+zene felvezető. (És itt sóhajtok fel hangosan: ejj, de jó volna látni DVD -n / blu-ray lemezen a Carnage Visors animációs filmet is, bármennyire is lett elbarmolva a megvalósítása anno!)
Későbbi bejegyzéseim során megpróbálok még majd robertszmisszül gondolkodni.
Egyelőre ennyit mára!
Szép napot / jó éjszakát!
Nem vállalkozom a megvalósulatlan vagy bizonytalan ideig még biztosan jegelt, de már évekkel ezelőtt belengetett projektek felsorolására. Inkább azon morfondírozok itt első bejegyzésemben, hogy vajon mi lehet a menetrend.
Egy biztos: hiába mondta Robert, hogy addig fog a színpadon zenélni, amíg jól érzi ott magát (ha nem is szó szerint így fogalmazott), majd pár évvel ezelőtt azt, hogy közel van már 'nyugdíjba vonulásának', a Cure végének napja, azért csak letolnak egy giga amerikai, európai turnét néhány ausztráliai dátummal megspékelve.
Az átlag rajongó arra spekulált, hogy ha már turné, akkor lesz új lemez is. Elvégre a 2009 óta többször is beígért 4:13 Dream folytatás elvileg már elkészült (egy párszor LOL! Köszönhetően az újrakeverésnek, hangszersávok, vokálsávok ki tudja hányszori újrafelvételének köszönhetően). Legutóbb 2014 áprilisi tréfájaként írt erről egy hosszabb litániát a hivatalos Cure oldalon. Mi meg jól beszoptuk... megint.
Reménykedtünk, hogy az új felállással új anyag is készül. (Az idei koncerteken elsütött 2 'új' szám hallhatóan inkább még a 4:13 Dream idejéből lett kissé leporolva, és hát valljuk meg, nem túl erős dalok... még egy halovány B-oldal szintjét is csak alulról karistolják.)
De ha már új album nincs, akkor a 2005 óta húzódó és 2010 -ben a Disintegration album újrakiadásával megszakadt deluxe szériát folytathatná.
2012 nagyszerű időpont lett volna a sokak által várt Wish remasterre. 2016 -ot írunk és sehol a Wild Mood Swing album ritkaságokkal feltuningolt verziója. Pedig kiadatlan dal van bőven... ha csak a stúdióban rögzítettekre gondolunk, akkor is. Ha a demókat, lemezre végül nem rögzített dalkezdeményeket, 'home demókat' nézzük, akkor még több. (Megjegyzem: későbbi bejegyzéseimben ezekkel is foglalkozni szeretnék.)
Szóba került egy újabb trilógia-koncert is.
És itt szeretném összekapcsolni az esetleges újabb Trylogy -t a deluxe kiadásokkal, illetve az azokról eddig is lemaradt dalok egy részével.
A következő 'szentháromság' koncert gyanánt emlegetett The Top - The head on the door - Kiss me Kiss me Kiss me szerintem tökéletes apropó lehetne a Kiss me (×3) deluxe kiadásáról (többek között) hiányolt 'Eyemou' című szerzemény kiadására. Én -ha Robert Smith fejével próbálnék meg gondolkodni, tuti, hogy azért hagytam volna le ezt a régóta várt koncertintróként használt 'dalt', hogy majd egy -a Kiss me albumot teljes egészében élőben prezentáló koncertről készült videóanyag elejére odabiggyeszthessem. Ugyebár nem csak audióról beszélünk, hisz az 'Eyemou' is lényegében egy film+zene felvezető. (És itt sóhajtok fel hangosan: ejj, de jó volna látni DVD -n / blu-ray lemezen a Carnage Visors animációs filmet is, bármennyire is lett elbarmolva a megvalósítása anno!)
Későbbi bejegyzéseim során megpróbálok még majd robertszmisszül gondolkodni.
Egyelőre ennyit mára!
Szép napot / jó éjszakát!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)