KIADATLAN DALOK (1. rész)

Ejj, ha egyszer beszabadulhatnék Robert Smith házába... oda, ahol a házi demóit, kiadatlan felvételeit tárolja!
Sóhajtanánk fel nyilván így nem kevesen ezen a planétán.
De ha a kiadók szalagtárába vetődhetnénk el valamilyen csoda folytán, ott is érne minket némi meglepetés.
Az eddig megjelentetett deluxe kiadások csak egy elég szűk keresztmetszetét adják annak, ami addig (és még vélhetően jó sokáig, vagy akár az idők végezetéig) ott hever(t) a klimatizált helyiségek polcain, állványain foszladozó karton vagy éppen masszív műanyag tokokban.
A soksávos szalagok... a sztereó 'végterméket' tartalmazó maszterek, DAT kazetták, netán különféle test acetate hanglemezek... na ezek azok a dolgok, amelyeknek puszta érintéséért sokan mit nem adnának... hát ha még hallhatnánk is őket (stúdiókörülmények között).
Ki ne próbálta volna már összegereblyézni hivatalos és nem hivatalos forrásokból a legteljesebb diszkográfiát, dallistát? Beleértve Robert vagy más zenekari tag házi demóit, a zenekari próbákon eljátszott dalkezdeményeket, stúdió demókat, profi hangstúdióban felvett nótákat, azok különböző take -jeit, mixeit, rövidített, hosszabbított remixeit, változatait.
Hosszú a sor és rengeteg dologról nem tudunk még.
Tudjuk például, hogy a Kiss me Kiss me Kiss me albumhoz végül felvett 25 dalt 40 demó közül választották ki... a Disintegration album felvételeit megelőző 'band rehearsal' (zenekari próba) illetve demó sessionjein szintén ezt megközelítő mennyiségű dalból  meríthettek, míg végül azt a bizonyos 17 dalt rögzítették.
A Wish albumnál szintúgy 40 demó közül választották ki a végső 25 -öt.
A Kiss me stúdiófelvételei közül eleddig kiadatlan az 'Eyemou'... a Disintegration albumhoz felvett dalok mindegyike napvilágot látott... a Wish albumhoz készült felvételek közül elvileg kettő kiadatlan.
A Wild Mood Swings -hez 25 dalt vettek fel. Kérdés csupán az, hogy ebbe a huszonötbe beleértendő -e a David Bowie feldolgozás (Young americans) és a 'Dredd song'? Mert akkor még így is marad három kiadatlan dal, melyek egyike akár lehet a sokak szerint ekkorra datálható 'Patel shout' című instrumentális (?) szerzemény is.
Az 1996 -os albumot követően a Galore című kislemezgyűjtemény apropóján felvett új dalok közül hivatalosan egy kiadatlan dalról tudhatunk: a későbbi 'Spilt milk' alapjául szolgáló -és annál lényegesen játékosabb, vidámabb 'Ching chang chong' -ról is, amely esetében a dal után több helyen is olvasható 'ruff mix' meg hasonlók lényegében arra utalnak, hogy ez még csak egy 'durva mix' = 'rough mix'... magyarán még nem a véglegesre kevert verzió. (Nagyjából olyan, mint a Disintegration album deluxe kiadásán a 'Delirious night'... annak hangzása is hallhatóan nem az albuméhoz tendál.)
A Bloodflowers albumhoz végül kiválasztott 17 dalból csak 15 -öt rögzítettek, de instrumentális demók formájában megismerhettük a maradékot is. Nem egyértelmű azonban, hogy mely dalok maradtak le végül. A ködösítéshez hozzájárultak -akaratukon kívül- elég bennfentesnek avagy jól értesültnek mondható weboldalak, de maguk a rajongók is. Így terjedhetett el az a hiedelem is, hogy a 'Side by side' című dal tulajdonképpen a 'The loudest sound'... pedig nem. (Erre a 2008 utáni időszakból is van példa: az 'A christmas without you' nem egyenlő a 'Without you' című kislemez B-oldallal.)
Amit biztosan tudunk a Bloodflowers -hez felvett dalokról: a 'You are so happy (you could kill me)' biztosan közöttük van, mint ahogy a 'Spilt milk' és a 'Just say yes' is, amelyeket így-úgy le lehetett tölteni.
A Greatest Hits válogatáshoz is egyes információk szerint 5 dalt vettek fel, de mi csak hármat ismerünk.
A 2004 -es, sok kritikával illetett lemezről szerintem pont a legjobb dalokat hagyták le. Az 'A boy I never knew' -t, amelynél még tökéletesebbek a 'Please come home' és a 'Strum'.
A 2004 -es turnén használt instrumentális intro címe ismeretlen és remélhetőleg egy nap szintén megjelenik majd.
A legutolsó 4:13 Dream című (eredendően dupla CD -s megjelenésnek tervezett) albumhoz rögzítettek 33 dalt. Ebből végül csak 13 került fel a lemezre, másik 4 dal pedig a kislemezek B-oldalas dalaiként láttak napvilágot. A köztudatban keringő (eddig ismert) dalcímek: 'Lusting here in your mind'; 'A christmas without you'; valamint a 2004 -es selftitled (The Cure) albumhoz már rögzített, de az új albumhoz másodszor is felvett 'A boy I never knew' valamint 'Please come home'. (Az itt-ott hírbe hozott számcímek, mint amilyen a 'Spot marks the X' vagy a '16' vélhetően vagy mind kamu, vagy munkacímek csupán, mint amilyenek a 'Baby rag dog book' -It's over / 'Please project' -The only one / 'Don't say anything' -Freakshow voltak.)
A 2016 -os koncerteken játszott két 'új' dal nagy valószínűséggel amúgy pont a 4:13 Dream -hez íródtak, mostanra legfeljebb leporolták kissé, picit áthangszerelték, netán némileg módosult a dalszöveg is.
Nem lepődünk már meg egy-egy korábbi dal újrahasznosításán. Lásd: 'Plastic passion' egy korai, lassú demóverziójából lett végül az 'A night like this'... a 'Forever' -ből (a 'Three' és még) a 'Scream' (a 4:13 Dream -en)... az 1985 -re datált 'Sleep when I'm dead' 2008 -ban jelent meg... 'Ching chang chong' -ból lett a már említett 'Spilt milk' (én szeretem mindkét verziót, bár ez mellékes). De olvastam nem is oly rég arról is, hogy a 'There is no if...' (meg a 'Closedown' is?) 1983 -ból valók. Na, erre azért nem kötnék fogadást.
De azt például simán el tudom képzelni, hogy a 2016 -ban játszott 'It can never be the same' az a 'Christmas without you' átirata..
Hírbe hozott dalok, feldolgozások, Robert Smith szóló projektek szintén vannak. Anno szólt a fáma egy THE XX dal feldolgozásról (My heart skipped a beat), a Junkie XL -lel közös 'Perfect blue sky' egy Robert Smith remixéről (feltehetőleg inkább RS@home demo)... na, de mindezekről bővebben (és kronológiai sorrendben) következő bejegyzéseimben olvashattok részletesen is.
Addig is: hello goodbye!