Tervek és hazugságok

Szerintem nem én vagyok az egyedüli személy, aki lassanként már egy szavát sem hiszi el Robert Smith -nek.
Nem vállalkozom a megvalósulatlan vagy bizonytalan ideig még biztosan jegelt, de már évekkel ezelőtt belengetett projektek felsorolására. Inkább azon morfondírozok itt első bejegyzésemben, hogy vajon mi lehet a menetrend.
Egy biztos: hiába mondta Robert, hogy addig fog a színpadon zenélni, amíg jól érzi ott magát (ha nem is szó szerint így fogalmazott), majd pár évvel ezelőtt azt, hogy közel van már 'nyugdíjba vonulásának', a Cure végének napja, azért csak letolnak egy giga amerikai, európai turnét néhány ausztráliai dátummal megspékelve.
Az átlag rajongó arra spekulált, hogy ha már turné, akkor lesz új lemez is. Elvégre a 2009 óta többször is beígért 4:13 Dream folytatás elvileg már elkészült (egy párszor LOL! Köszönhetően az újrakeverésnek, hangszersávok, vokálsávok ki tudja hányszori újrafelvételének köszönhetően). Legutóbb 2014 áprilisi tréfájaként írt erről egy hosszabb litániát a hivatalos Cure oldalon. Mi meg jól beszoptuk... megint.
Reménykedtünk, hogy az új felállással új anyag is készül. (Az idei koncerteken elsütött 2 'új' szám hallhatóan inkább még a 4:13 Dream idejéből lett kissé leporolva, és hát valljuk meg, nem túl erős dalok... még egy halovány B-oldal szintjét is csak alulról karistolják.)

De ha már új album nincs, akkor a 2005 óta húzódó és 2010 -ben a Disintegration album újrakiadásával megszakadt deluxe szériát folytathatná.
2012 nagyszerű időpont lett volna a sokak által várt Wish remasterre. 2016 -ot írunk és sehol a Wild Mood Swing album ritkaságokkal feltuningolt verziója. Pedig kiadatlan dal van bőven... ha csak a stúdióban rögzítettekre gondolunk, akkor is. Ha a demókat, lemezre végül nem rögzített dalkezdeményeket, 'home demókat' nézzük, akkor még több. (Megjegyzem: későbbi bejegyzéseimben ezekkel is foglalkozni szeretnék.)

Szóba került egy újabb trilógia-koncert is.
És itt szeretném összekapcsolni az esetleges újabb Trylogy -t a deluxe kiadásokkal, illetve az azokról eddig is lemaradt dalok egy részével.

A következő 'szentháromság' koncert gyanánt emlegetett The Top - The head on the door - Kiss me Kiss me Kiss me szerintem tökéletes apropó lehetne a Kiss me (×3) deluxe kiadásáról (többek között) hiányolt 'Eyemou' című szerzemény kiadására. Én -ha Robert Smith fejével próbálnék meg gondolkodni, tuti, hogy azért hagytam volna le ezt a régóta várt koncertintróként használt 'dalt', hogy majd egy -a Kiss me albumot teljes egészében élőben prezentáló koncertről készült videóanyag elejére odabiggyeszthessem. Ugyebár nem csak audióról beszélünk, hisz az 'Eyemou' is lényegében egy film+zene felvezető. (És itt sóhajtok fel hangosan: ejj, de jó volna látni DVD -n / blu-ray lemezen a Carnage Visors animációs filmet is, bármennyire is lett elbarmolva a megvalósítása anno!)

Későbbi bejegyzéseim során megpróbálok még majd robertszmisszül gondolkodni.
Egyelőre ennyit mára!

Szép napot / jó éjszakát!